A focilabdákról

Írta: Pap Zsolt In: Sub Category 1 On: Hozzászólás: 0 Találat: 437

Az ötvenes években csodaszámba ment, ha a kölykök valódi futball labdával játszhattak. A leginkább bevált labdakészítési módszer szerint anyu harisnyáját szalmával, vagy bármilyen arra alkalmas anyaggal kitömték.

Az ötvenes években csodaszámba ment, ha a kölykök valódi futball labdával játszhattak. A leginkább bevált labdakészítési módszer szerint anyu harisnyáját szalmával, vagy bármilyen arra alkalmas anyaggal kitömték, gömbformává gyúrták, majd napestig rugdosták. A kissé avíttnak tetsző módszer tökéletes szórakozást nyújtott, a mai srácok körében azonban egy efféle labda láttán nagy hőbörgés támadna. Nézzük, mivel játszanak ma!

Az utcai futballhoz természetesen a célra kifejlesztett labdát is használhatunk. Az aszfaltra, vagy murvás, kavicsos talajra gyártott labdák anyaga legtöbbször gumi. Ennél tartósabb anyag nem nagyon van, ráadásul remek pattanó képességet biztosít a lasztinak és nem is kopik. Itt persze nem a strandon használatos, piros pöttyösre kell gondolni, ezek a labdák tulajdonképpen mindenféle szempontból megfelelnek az igazi futballban használatosoknak, csupán borításukban különböznek. Az ilyen labdák ára, márkájuktól függően ezer és tizenötezer forint közt mozog. 

Népszerű futball-változat a futsal is, ami nem csak játékmódját, de felszereléseit tekintve is különleges. Mivel a futsalt teremben játsszák, a gyártóknak olyan labdát kellett készíteniük, ami nem túl veszélyes a berendezésre. A labdák tervezésénél ügyeltek arra, nehogy túlzottan pattogósak legyenek. Súlyuk és méretük is kisebb (négyes méretű), mint a klasszikus focilabdáké. Emiatt a futsallabdát közel sem lehet olyan erővel megrúgni, hiszen már a labda érintése sem olyan intenzív, mint a nagypályán használatos bőrgolyóké. A lasztik anyaga is változatos, hiszen, bár bőrből készült fajta is létezik, leggyakoribb anyaguk mégis a nylon, és érdekes módon polieszter-vatta töltésűek.

Már ebből is gondolhatjuk, hogy közel sem üt akkorát, amekkorát a klasszikus gumis, szelepes labdák. Legtöbbször ezek már géppel vart borításúak, ami rendkívüli tartósságot ad a teremben való használatkor, hiszen a legtöbbször parketta vagy linóleumpadlón játszunk. A futsallabdák ára kétezer-ötszáz és tizennégyezer forint közé tehető itthon, természetesen márkától függően. 

klasszikus hobbi labdák teljes mértékben megfelelnek a klasszikus, füves nagypálya igényeinek. Létezik bőrből vagy polieszterből varrott verziójuk. A klasszikus bőrből készült labdák természetesen tartósabbak, a műanyag borítással rendelkezők azonban jóval olcsóbbak, és gyakran semmivel sem rosszabb azokat rúgni, mint drágább testvéreiket. Ha egy bőrből készült labda talál el bennünket, az sem csíp kevésbé, mint poliészterből készült társa. 

A klasszikus hobbi futball labdák súlya és mérete változó. A négyes és ötös méret a megszokott, de érdekes módon léteznek hatos méretben is, ami már majdnem a kosárlabda nagyságának felel meg. Játék szempontjából nem igazán kényelmes… Az óriás sportszergyártók az Európa-, vagy világbajnokságokra rendszerint különleges fejlesztésekkel állnak elő. Ezeket a labdákat hosszú ideig tesztelik, majd a tornák előtt afféle promóciós eszközként dobják be a köztudatba. Ám a speciális darabokat legtöbbször „halálba szidják” a profi focisták, hiszen röppályájuk a belső tömítés miatt olykor rendkívül furcsa. A legutolsó vébé előtt például az olaszok kapusa nyavalygott az akkor hivatalos vb-labda miatt, aztán mégis világbajnokok lettek. A különleges fejlesztésű labdák igen drágák, az eredeti darabok ára rendszerint a harmincezer forintot is eléri, de másolataik sem olcsók, a maguk tizenötezres árfekvésével.

Speciális labdák

Léteznek egészen különleges futballlabdák is. Ilyen például a Jorkyball, ami francia találmány. Speciális, kettő-a-kettő elleni játék egy, a célra kialakított ketrecben, külön szabályokkal, egyszeregy méteres kapukkal. A Jorkyballban használatos labda is speciális, akkora, mint egy kézilabda és szőrös borítású. Szomorú tény, hogy Magyarországon szinte lehetetlen ilyet vásárolni. Legközelebb Olaszországban, vagy webshopokban szerezhető be. Áruk négyezer forint körül mozog.

Szőrös labda normál méretben is létezik. Ezt szintén teremben használnak, ezzel is óvva a berendezést. Ilyen labdát venni sem könnyű és játszani sem olyan jó érzés velük. Áruk kettő és hatezer forint van. Úgy kell elképzelni, mint egy nagyméretű teniszlabdát.

Sosem árt, ha a futballozásra olyan pumpát viszünk magunkkal, amire szeleptű is használható, hiszen másképpen nemigen tudjuk keményre fújni labdánkat. Lapos labdával játszani balesetveszélyes, hiszen nehezebb vele cselezni, de még futni is, könnyen ráléphetünk. Ebből pedig csúnya esések lehetnek. Pumpát és szeleptűt a sportboltokban, összesen ezerötszáz forintból vásárolhatunk.


A futball labdák méretét a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség határozza meg, a gyártók a közérthetőség kedvéért számokat használnak, 3-tól 5-ig. A labdák súlya pedig leginkább alapanyaguktól függ. A legkisebb a 3-as (mini európai)ennek kerülete 59-62 cm. Ilyen labdával kifejezetten gyerekek játszanak, komolyabb sportra nem alkalmas. Súlya mindössze 300-350 gramm. A 4-es (junior) mérete 63,5-66 cm, ami szinte megegyezik a futsalban használatossal, hiszen a profi teremfocisták 62-64 cm kerületű, könnyű (350-450 g) nehezen pattanó, speciális borítású labdát használnak.

Kétféle felnőtt 5-ös méretű labdáról beszélhetünk. Hobbi szintű focihoz 68-70 cm kerületű (410-450 g) labdát használnak, bár a profi labdarúgásban használatos méretezés sem sokkal másabb. A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) hivatalos elvárása 68,5-69,5 cm, az ilyen labda súlyát 420-445 gramm közé teszik. Ilyen méretű labdákkal játszanak a világ-, és Európa-bajnokságokon, illetve a világ legerősebb klub-szintű kupájában, a Bajnokok Ligájában.

A borítás és töltőanyag bőr, gumi, vagy többféle műanyag lehet. Ezek befolyásolhatják a labda súlyát, illetve pattanó képességét, de még repülésért is. Az újfajta vébé-labdák a profi kapusok rémei, ugyanis belső rétegezésük miatt olykor az egyenes irányúnak látszó röppálya leírása közben kezd „szitálni” a labda. Emiatt a hálóőrök könnyen mellényúlhatnak, - olykor mellé is nyúlnak. Emlékezetes volt, amikor a brazil Roberto Carlos szabadrúgásgólt rúgott a franciák későbbi világ-, és Európa-bajnok kapusának, Fabien Bartheznek, egy francia-brazil felkészülési mérkőzésen. A szabadrúgás olyan röppályát járt be a kapuig, amit a tudósok máig szinte megmagyarázhatatlannak vélnek.
www.fogyasztok.hu
Címkék: focilabdák fotball

Hozzászólás

Szóljon hozzá